Rejtett valóság libben csendben,
ottan forogtam, elmélyülten.
Legott mozgott a tavaszi pára,
emitt hangos – habos zörej rázta
bugyogó habjaim, vénám ágait
Szedtem millió véres lábaim,
kaktusz kontyom, kecském szárnyait.
Körmöm kapcsán kapom kerékbe,
kenyeres – talpas káláim.
Csigolyám, gerincem csiccsed
csevegő mosollyal olvasztott,
brutális tégely – lelkem vagy.
Mikoron a kakasom kurjongva
átszelte a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése