,,Valjevóban magyarul fogsz szavalni? :D Az érdekes lesz! Sok sikert! :)’’
Hát érdekes is lett!
3,5óra utazás után megérkeztünk Valjevora.A fogadtatásunknál már sejthettem volna, hogy nemigen fogják prezentálni a vendég szeretetüket.Senki sem várta a résztvevőket, illetve senki sem tudott semmit.Végül is sikerült egy embert találnunk aki csak annyit mondott jó tanácsként, hogy elég ha a verseny előtt ide érünk.(Ami d.u. fél6-kor kezdődött, akkor meg fél1 volt!)
Úgy döntöttünk, ha már ott vagyunk, megnézzük, hogy hogyan is néz ki ez a VALJEVO.
Röviden:Sekély hegyi patak húzódik végig azon szakaszon, amivel mi megismerkedtünk.Pár kis híd szelte át őket, amelyen ha áthaladtál, a fényűzésből a putriban találtad magad.(Komolyan, mint a HarryPotterben, mikor áttérnek az Abszol út-ról a Zsebpiszokköz-be!xD)
A 4felé ágazó sétáló utcán 3tipusú üzlet volt megtalálható.1.Cipő üzlet, 2. Sport üzlet, 3. Cipő üzlet!Életemben nem láttam még ennyi cipő üzletet egymás mellett, és ilyen drágákat!A 32 bolt kirakatánál már meg sem lepődtem...
Pár emlékművet is megcsodálhattunk, illetve egy épülőben lévő, gyönyörű templomot, ahová be is mentünk, és belülről is megtekintettük.Kopár falai, csak pár szentképet öleltek körül.Még hiányoztak a freskók, és a többi kiegészítői egy pravoszláv templomnak, viszont abban biztos vagyok, hogy szép lesz, ha befejezik.
Fából készült padoknál letelepedtünk és elfogyasztottuk elemózsiánkat(Anyám töltött kiflije is megtalálható volt.)
Egy órával a Старији узраст kezdése előtt, mi már STARTra készen ültünk a helyszínen, ami egy hatalmas színház volt, olyan akusztikával, hogy a köhögésem is 3x hangosabb volt mint valójában.Több mint 600 ülés volt a színpad előtt,(A színpad legalább 2x volt hosszabb mint az adai és 3x mint a zentai) nem beszélve azokról, amik az ,,emeleten’’ voltak.Oda én nem mentem fel, viszont nem hiszem, hogy 5ülést tettek volna be egy akkora páholyba.
Gondolom nem kell mondanom, hogy mindenki szerbül beszélt.
Egy lányka megkérte a versenyzőket, hogy mennyünk be regisztrálni a színfalak mögé.Egyből elkapott az ideg, hogy egy szót se fogok megérteni, de az oszinak hála, aki végig mellettem volt, nem maradtam le semmiről...
Később, miután ,,megajándékoztak’’(Emlék lap, plakát és a napirend/névsor) bennünket, betessékeltek egy várószobába, ahol 32emberrel ültem együtt, akik magyarul egy árva szót se tudtak.Képzelhetitek, hogy mennyire NEM sziporkáztam.Leültem a sarokba és komolyan hallgattam, igyekeztem a szem kontaktusokat is elkerülni, nehogy valaki hozzám szóljon és kiderüljön, hogy úgy töröm a szerbet, mint annak a rendje.A végzetet mégsem sikerült elkerülnöm.Egyhamar 2 igen magas fiatalúr leült mellém.Akkor már tudtam, hogy ezt nem úszom meg.Egyik pusztán, szerintem csak jó szándékból lenyomott nekem egy 2perces olyan monológot, ahol csak a kötőszavak helyét tudtam besaccolni, mivel rettent hadart.Amikor úgy láttam, hogy befejezné, megkértem, hogy beszéljen picit lassabban mert nem értem és mert hadi lábakon állok a szerbbel.Nem várt reakció következett.Az addig intelligens embernek vélt ürge elkezdett rám kiabálni, hogy, mint később megtudtam: Hogy lehet az, hogy nem tudok szerbül, és hogy nem szégyellem magam, még van képen országos szavaló versenyre eljönni, stb...-Ekkor a másik oldtalt ülő fiú erélyesen rászólt, és a Fel/Megháborodott elment mellőlem, és leült az asztalhoz!Kisbarátom beszélgetésbe elegyedett velem, lassan beszélt és nem túl választékosan, így mindent megértettem amit mondott.Elcsevegtünk vagy egy 10percig.Megnyugtatott, elmesélvén, az illető mentális állapotát/hiányosságait így még egy mosolyt is kicsalt belőlem!
Pár percre rá már hívtak is a vesztőhelyre. A színpadnál odaállok az első takarás mögé, hogy jó kitekintést nyerjek a zsűrire(3tagból állt!) és a szavalóra.Mivel változott a sorrend, aminek az okát nem értettem, következőleg egyből engem küldtek ki a NAGYszinpadra.Kiállok, a konferansijé elmondta hogy ki vagyok, és mit kell tudni rólam, majd nekikezdtem.A 3tagú zsűri, 2tagja már az első másodperctől kezdve kimutatta az érdektelenségét irántam, amit igen szépen prezentáltak a papír rakosgatással illetve a maguk elé bambulással.A 3.ban volt egy kis tartás és ő legalább láthatóan elolvasta a versem szerb fordítását, miközben én szavaltam.A közönségről had ne beszéljek.Az unalom legmagasabb szintjét űzték.Lecsúsztak a székükbe(ez valami nézői tévhit lehet, hogy azt hiszik így nem látom őket!) és vagy suttogtak vagy aludtak...2ember volt aki figyelt rám, az az oszim volt és a férje.SENKI MÁS!Viszont én bele adtam apait-anyait, majd befejezvén lejöttem a színpadról és beültem a nézők közé.
Az előttem lévő szavalókról nem tudok nektek beszámolni, de az utánam lévőkről már annál inkább.Akiket tanítottak már szavalni, tudják, hogy mik az alapvető követelmények.Most leírom sorba hogy ezek mit csináltak(Összesítem a hibákat!): Kiálltak, a karjukat hátra tették, csirke pózba, beállították az arcukat, egy folytában felfelé bámultak, nem artikuláltak, kántáltak, hajuk a szemükben és a szájukban lógott, hang erejük nem igazán volt, némelyik pislogni is elfelejtett, kisebb-nagyobb ,,terepszállást’’ produkáltak, levegős beszéd legmagasabb szintjét is elérték, mű vigyor, csücsörítés, szaglászás, megfagyás, dallikázás(Ez volt a legsokkolóbb mind közül), riszálás náluk alap követelmény lehetett, nem beszélve az öltözködésükről, ami 80%ánál egy farmerből és egy kötött blúzból állt.Ja, és amíg el nem felejtem, a meghajlás.Szívre/Hasra(van akinek lecsúszott) tett kézzel nem egy kicsit mű?!
A verseny befejezése után 30percet töltöttünk a zsűrire való várakozással, majd eredmény hirdetés jött.Az idei évben nem a rendhagyó, első hat kiemelése következett, hanem az első három helyezett kihirdetése.
Első a Ваљевска Гимназија egyik közkedvelt diákja lett, második az általam elnevezett Baltás Gyilkos, aki olyant produkált, amit nem feltétlenül szavalásnak neveznék, Ő Кула-i, a harmadik pedig а Београдска гимназија Палилула egyik eminens diákja lehetett már csak a kiállásából ítélve.
Talán ez az a verseny ahova egy magamfajta vajdasági magyar lánynak a részvételért kellett elmennie nem pedig a győzelemért (ami a lehetetlennel karöltve járt, itt!)
Persze kellemetlenül érintett a dolog, mivel ez az első verseny, ahonnan üres kézzel tértem haza, viszont ez a kijelentésem sem helytálló, mivel olyant láttam és tapasztaltam, amire nem is gondoltam volna, amikor 6.os koromban rábukkantam az első prózára, ami megtetszett, és ami elindított ezen az úton.
Összegezve remek napom volt, és örülök, hogy így alakult!
,, A gyáva faj, a törpe lelkek...
Nem tudják, amit mi tudunk.
Míg ők a tegnapot alusszák,
mi a holnap felé futunk.
Új hajnal ví a régi éjjel
s a ma küzdelmükből terem
és bármilyen sötét az éjjel,
a hajnalé a győzelem!’’
