Tapétázott

Belőlem éjjel, párnámon

árnyékot épít a fény.

Rólad, Róla, Rólam álmodom,

majd színes szavak születnek

tapétázott, szürke szemű szívemben.

A boldog véget levágom,

befejezetlen meséimet elásom.

Ismeretlen maradok, gerinctelen

csüngő lélekkel játszva,

hogy élek és álmodom.

a féreg, Én!

Féregként én birok virágnak halála lenni,

lappangó és tomboló, a létem rágom szét.
Köldökömből nyílna, lidérces lázat venni

de tőlem tovább nem jutna, ellenem nem vét.

Féregként féregbe zárva lenni és meta -

morfózisra várni bábként, megundorodtam.
Ezen kívül nincs már semmi. Vágy tombol rajta.
Körömben én maradok számomra, magam.

Kreál tudatom féreg - forgatagot, csak hullna

a földre darabokban, kaparnám körömmel,

örömmel, lábaim elé kúszva. Fájna ha

a mindenség bensőmből, szóba öntve állna.