Bírborban

 
Dohányfüstben ázott hajtincs
lóg a számba. Ruhámon kávé
tetem pózol. Tegnap még zihált,
mint valami űzött vad, megszáradt
elnyúló, reszketeg hangon. Keserű
szavak hagyják el számat, majd a
csöndbe fulladnak bele, haláluk 

hosszan tartó, keserves. Mocskos,
méregbe mártott, kétségbeesett
lelkiismeret. Undorral dobnám el
magamtól, nálad mégis bírborban
kap helyet. Kezem nyújtom a holnap
jövőjének. Máglya szülte őszi napkelte.