Barna vagyok

 

Az égből szökdel, levelekre
hullva zizzenti őket, majd

lecsúszva a lelkembe zuhan,
koppan, még is itt ülök,
a küszöbön, és szerbül köszönök.

Hallom, hogy múlik az idő,
nem tudok elszakadni, itt tart
a dohos szag és a rozsdás kilincs,
itt tart a lepergett vakolat. De
könnyeim patakjában áznak.

Szemem és ajkam püffedt, nem

takarja smink. Pucéran szelem az
utcát és egy kiváncsi tekintet sincs.

Füstben érlelt, fagy marta
cseresznyevirág
barna, vagyok.